Mit hagyjunk a Télapónak szenteste? A kis harapnivaló, országról országra

Mit hagynak a Télapónak karácsony estéjén?

Az Egyesült Államokban és Kanadában szinte mindig ugyanaz a válasz: egy pohár tej és néhány keksz, a fenyő vagy a kandalló mellé téve. Az NPR 2017-ben családokat és diplomatákat kérdezett meg a világ minden tájáról: amerikai részről a pohár tej mellé csokidarabos keksz vagy akár mogyoróvajas-lekváros szendvics is kerülhet.

A szokás fiatalabb, mint gondolnánk. A Mental Floss szerint a tej és keksz amerikai hagyománya az 1930-as években, a nagy gazdasági világválság idején honosodott meg. A szülők úgy látták, így taníthatják a gyerekeket hálára és nagylelkűségre, akkor is, ha kevés volt a pénz: aki ajándékot hoz, annak azzal köszönjük meg, hogy megosztjuk vele, amink van.

A világ többi részének saját menüi vannak, ezekről lejjebb olvashatsz. Egy közös vonás: a kis harapnivaló készül el utoljára, közvetlenül lefekvés előtt, és a legkisebbeknek gyakran ez a kedvenc pillanatuk. A falu kekszeinek egyébként saját oldaluk is van: a karácsonyi receptjeink.

Miért hagyunk tejet és kekszet a Télapónak?

A leggyakrabban emlegetett ok a világválság, az 1930-as évek. A Mental Floss hozzáteszi, hogy eredetileg a harisnyákban kis üdvözlő ajándékok voltak a Télapónak, és ezek helyét vette át a tej és a keksz. Ami a többit illeti, a történészek óvatosan fogalmaznak, mert a szokás kevés írásos nyomot hagyott.

Két elmélet terjedt el. Az első az északi mitológiáig nyúlik vissza: a gyerekek állítólag ennivalót hagytak Sleipnirnek, a nyolclábú lónak, amelyen Odin isten lovagolt. A második Hollandián át vezet, ahol a gyerekek december 6. táján harapnivalót tettek ki Szent Miklósnak és útitársainak. Egyik sem bizonyított. Egy egyszerű gondolat közös bennük: enni adni annak, aki éjjel utazik.

A Mental Floss egy német nyomot is említ. A karácsonyfa előtt a németek almával és kekszekkel díszítettek egy „paradicsomfát”, amelyet a magazin a mai karácsonyfa elődjének tart. A karácsonyi kekszek tehát már jóval azelőtt az ágakon lógtak, hogy tányéron a kandalló mellé kerültek volna.

Mit hagynak a gyerekek Nagy-Britanniában, Írországban és Ausztráliában?

Nagy-Britanniában Father Christmasnak egy mince pie jár, egy kis pite fűszeres aszalt gyümölccsel, és egy korty sherry. Andrew Overton brit diplomata 2017-ben megerősítette ezt az NPR-nek. A Mental Floss ugyanezt a hagyományt írja le Angliából: mince pie Father Christmasnak, sherryvel. Ugyanezen magazin szerint egyes családok inkább whiskyt vagy brandyt kínálnak.

Írországban a pohár változik: gyakran egy pint Guinness kerül ki, mince pie-jal. Az NPR hozzátesz egy részletet, amelyet az érintettnél nem tudtunk ellenőrizni: Télapóné állítólag félretesz magának egy kis whiskyt. Ausztráliában, ahol a karácsony a nyár közepére esik, Barbara Santich ételtörténész, az Adelaide-i Egyetem kutatója elmondta az NPR-nek, hogy a tej helyett gyakran sör, egy pohár sherry vagy bor kerül ki, néha egy szelet gyümölcskenyérrel.

Délebbre a menü az évszakhoz igazodik. Dél-Afrikában, ahol a karácsony szintén nyárra esik, a Mental Floss három egymás mellett élő szokást ír le: amerikai módra tejet és kekszet, brit módra mince pie-t és egy kis italt, vagy egy fogást a braairól, a dél-afrikai grillről. A gondolat ugyanaz marad: kínálni a látogatónak abból, amit aznap este mi magunk is eszünk.

• Egyesült Államok és Kanada: tej és keksz.
• Nagy-Britannia: mince pie és sherry, néha whisky vagy brandy.
• Írország: mince pie és egy pint Guinness.
• Ausztrália: sör, sherry vagy bor, néha gyümölcskenyér, vagy keksz limonádéval.
• Chile: pan de pascua, egy gyümölcsös sütemény, és egy cola de mono nevű kávés ital.
• Nigéria: fufu és egusi, dinnyemagból készült ragu.

Kell répát hagyni a rénszarvasoknak?

Igen, és sok család gondol rá. A Mental Floss a répát ugyanazokhoz az északi hagyományokhoz köti, mint a tejet és a kekszet: a rénszarvasoknak erőre kell kapniuk, hogy egy ilyen nehéz szánt húzzanak. Karin Olofsdotter, Svédország egyesült államokbeli nagykövete az NPR-nek elmesélte, hogy gyerekkorában a családja sajtos-vajas szendvicset hagyott a Télapónak, és egy répát a rénszarvasoknak.

A rénszarvasok csak 1821-ben kerültek a Télapó történetébe, az „Old Santeclaus with Much Delight” című verssel, és 1823 óta nyolcan vannak. Az ő nevüket és Rudolfét a Télapó rénszarvasainak nevei között találod. Hogy az év többi részében ki eteti őket, azt honnan származnak a Télapó rénszarvasai című cikkünkből tudhatod meg.

Miért tesznek répát a cipőbe Szent Miklósnak?

Mert Szent Miklós nem rénszarvassal utazik. Lotaringiában, írja a Routard, a gyerekek december 5-ről 6-ra virradó éjjel egy kis pohár mirabellapálinkát hagynak a kandalló mellett a szentnek, a szamarának pedig cukrot és egy répát. Másnap reggel édességet találnak, gyakran egy narancsot és egy, a szentet ábrázoló mézeskalácsot. Szent Miklós 1477, a nancyi csata óta Lotaringia védőszentje.

Hollandiában a szokást „cipőkitevésnek” hívják. A gyerekek egy cipőt tesznek a kandalló mellé, ma inkább a radiátor vagy az ajtó mellé, benne répával vagy szénával és egy tál vízzel Sinterklaas lovának. Énekelnek egy dalt, másnap pedig cukorka vagy kis ajándék van a cipőben. A ló neve 2019-ig Amerigo volt; nyugdíjba vonult, és Ozosnel lett az utódja. Belgiumban időjárás-jelentésre emlékeztető neve van: „Slecht Weer Vandaag”, vagyis „ma rossz idő van”.

Elzászban a hivatalos francia turisztikai oldal szerint Szent Miklós minden jó gyereket meglátogat, és mandarint meg mézeskalácsot ad nekik. Argentínában a Mental Floss szerint a gyerekek szénával és vízzel teli cipőt hagynak ki a látogató állatainak. Mindenhol a hátas az első, nem a lovasa: ő teszi meg a leghosszabb utat.

Izlandnak is megvan a maga változata, répa nélkül: a gyerekek egy cipőt tesznek az ablakpárkányra, és a december tizenhárom látogatója almát, narancsot vagy más finomságot hagy benne. A kémény és a tűzhely elé tett facipők történetét miért a kéményen jön le a Télapó című cikkünk meséli el.

Mit hagynak Skandináviában?

Dániában és Svédországban szenteste a jellegzetes étel a tejberizs, a dán *risengrød* vagy a svéd *risgrynsgröt*. Kate Reuterswärd, a washingtoni svéd nagykövetség sajtóattaséja az NPR-nek elmondta, hogy egy tálat a bejárati ajtó elé tesznek belőle a *tomténak*. Norvégiában ugyanezen riport szerint a tejberizs mellé egy kancsó sör is jár.

Ez a tál nem egészen a Télapónak szól. A *nissét* vagy *tomtét* eteti, a tanya kis szellemét, aki az állatokra vigyáz, és a 19. században ajándékhozóvá vált. A szabály régi: a kását egy darabka vajjal a tetején szereti. Egy sokat ismételt mese szerint egy gazda a tál aljára rejtette a vajat; a nisse azt hitte, meglopták, és iszonyú haragra gerjedt, mielőtt a tányér kiürítésekor megtalálta a vajat. Az ő történetét manó-e a Télapó című cikkünk, a neveit pedig a Télapó nevei a világban gyűjti össze.

Hol hagynak harapnivaló helyett levelet?

Több országban nem a Télapó érkezik. Németországban, Svájcban és Salvadorban az NPR szerint a gyerekek főleg kívánságokkal teli leveleket hagynak. Németországban a Mental Floss szerint a levelet a Christkindnek, az ajándékhozó Jézuskának írják és díszítik, ennivalót pedig nem hagynak.

Lettországban másként kell kiérdemelni az ajándékot: verset kell mondani a fenyőfa előtt. Az NPR szerint a látogató ilyenkor vehet egy *piparkūkast*, gyömbéres kekszet. Olaszországban ugyanez a forrás egy mandarint és szénát említ a szamárnak. A tél többi látogatóját, a Befanától a Christkindig, a világ ajándékhozóiról szóló cikkben mutatjuk be.

A levél mindenhol a legbiztosabb módja annak, hogy meghallgassanak. A sajátodat a levél a Télapónak oldalunkon írhatod meg, 24-én este pedig a Télapó-nyomkövetőn követheted az útját, miközben a kekszes tányért is szemmel tartod.