Miért a kéményen ereszkedik le a Télapó? Egy különleges ajtó története

Miért a kéményen át jön a Télapó?

Mert évszázadokon át a kémény, vagyis a nyitott tűzhely volt a ház középpontja. Ott főztek, ott melegedtek, ott meséltek egymásnak. A francia nyelv őrzi ennek nyomát: a Trésor de la langue française 1135 körülre datálja a „foier” szót, amely a kémény tűzhelyét jelöli, és 1572-ben, Ronsard-nál már „a hely, ahol egy család él” jelentésben is feljegyzi. A foyer egyszerre jelenti a tüzet és azokat, akik körülötte élnek.

December még tovább erősítette ezt a szerepet. Karin Ueltschi, a Reimsi Egyetem középkorkutatója Maupassant-t idézi, aki e hónapot „az év mélyén tátongó fekete lyuknak” látta, amikor az ember otthon húzza meg magát „a tűzhely mellett”. Itt égették el a karácsonyi tuskót, egy szokást, amelyről egy bázeli diák adta az első részletes leírást 1597-ben, és amely, mint Ueltschi emlékeztet, tűzhelyet feltételezett a házban.

Éjszakára bereteszelték az ajtót és becsukták a spalettákat. A kéménycső maradt az egyetlen nyílás a külvilág, és főleg az ég felé. Egy légi úton utazó alak számára ez a lehető leglogikusabb bejárat: leszáll a tetőre, és az út egyenesen lefelé vezet oda, ahol a család a cipőit hagyta.

Ki ereszkedett le a kéményen már a Télapó előtt?

Nem a Télapó találta ki ezt az utat. A Mental Floss magazin, amely összegyűjtötte a témához kapcsolódó hagyományokat, egy XV. századi francia tudóst, Petrus Mamorist idézi, aki szerint a boszorkányok, a manók és a hozzájuk hasonló lények nem a falakon át jutottak be a házakba, hanem a kéményen. A reneszánsz mesékben a tündérek a kéménycsőből tűnnek elő, a boszorkányok pedig ott röppennek ki seprűjükön a szombati boszorkánygyűlésre.

• Skóciában és Angliában a brownie, egy házi szellem, rendet rak, amíg a család alszik, és ahogy távozik, úgy is érkezik: a kéményen át.
• Szlovéniában a skrat, egy alakváltó szellem, lángoló alakban ereszkedik le a kéménycsövön, hogy gazdagságot hozzon azoknak a családoknak, akiket kedvel.
• A keltáknál a bodach egy mumus, aki besurran a kéménybe, hogy elvigye a rossz gyerekeket.
• Görögországban a kallikantzaroi, csintalan manók, a karácsonyt vízkereszttől elválasztó tizenkét nap alatt ereszkednek le a kéményeken.
• Pennsylvaniában, a német bevándorlóknál a Belsnickel ijesztgeti a rossz gyerekeket; a Philadelphia Gazette 1827. december 19-én azt írja, hogy „a tündérek órájában, éjfélkor besurran a kéménybe”.

Olaszországban a Befana ugyanezt teszi január 5-ről 6-ra virradó éjjel, amikor megtölti a jó gyerekek zoknijait. Történetét az ajándékhozók szerte a világon című cikkünkben meséljük el. A Télapó tehát olyan házba érkezik, ahol a kémény már régóta az éjszakai látogatók ajtaja, legyenek azok jók vagy rosszak.

Tényleg aranyat dobott Szent Miklós egy kéménybe?

Miklós, a hagyomány szerint 270 körül született myrai püspök leghíresebb legendája egy elszegényedett apáról szól, aki nem tud hozományt adni három lányának. Hozomány nélkül nem mehetnek férjhez. A püspök háromszor, éjjel, egy-egy zsák aranyat juttat be a házba anélkül, hogy megmutatná magát. Életét részletesen a ki volt Szent Miklós című cikkünkben mutatjuk be.

Az arany útja változatonként eltér, és a szentről szóló történeteket gyűjtő St. Nicholas Center mindkettőt közli. Hosszú elbeszélésében az első zsák egy nyitott ablakon át repül be, és egy harisnyába esik, amelyet a tűz előtt hagytak száradni. Gyerekeknek szóló rövid változatában az első zsákot a küszöbön hagyja, a másodikat bedobja a kéménybe, a harmadik pedig egy ablakon át érkezik, miközben az apa őrködik.

A Mental Floss szerint a régi változatok főként az ablakról beszélnek, a kémény csak később válik általánossá. A St. Nicholas Center hozzáteszi, hogy egyes változatokban harisnya helyett cipő szerepel, ami magyarázatot adhat a szentnek kikészített cipők európai szokására.

Miért tették ki a cipőket a kandalló elé?

Jóval a zoknik előtt ott voltak a cipők. A St. Nicholas Center leírja azt a régi szokást, hogy diót, almát és édességet tettek az ágy mellett, az ablakpárkányon vagy a tűzhely előtt hagyott cipőkbe. A XVII. században a szokás már szilárdan meggyökerezett az Egyesült Tartományokban, ahogyan egy híres festmény is mutatja.

Az amszterdami Rijksmuseum egy jelenetet őriz erről a reggelről. Jan Steen 1665 és 1668 között festett „Szent Miklós ünnepe” című képén egy kislány édességgel teli vödröt szorongat, bal oldalt pedig egy fiú sír: a cipőjében csak egy virgácsot, egy köteg vesszőt talált. A kémény mellett fiatalok egy Sinterklaas-dalt énekelnek.

Franciaországban a facipő vagy a cipő volt szokásban. Az Office québécois de la langue française a karácsonyi harisnyáról szóló adatlapján megjegyzi: a franciáknál a gyerekek egy facipőt vagy cipőt tettek az ágy vagy a kémény mellé. Az 1804-ben született George Sand az 1855-ben megjelent Histoire de ma vie (Életem története) című művében elmeséli, hogy várta, amikor „a kémény csövén leereszkedik a kis père Noël”, és másnap első pillantása a cipőjére esett „a tűzhely szélén”. Egy kis süteményt, egy narancsot vagy egy szép piros almát talált benne.

A részlet fontos. Franciaországban, a XIX. század elején a père Noël már a kéménycsövön át érkezik, évekkel az 1823-as amerikai vers előtt. A felakasztott harisnya viszont angolszász szokás, amelyet lépésről lépésre követünk a karácsonyi zoknik története című cikkünkben.

Mikor kezdett a Télapó a kéményen leereszkedni?

Az Egyesült Államokban az elképzelés nagyjából tizenöt év alatt formálódik ki New Yorkban. 1809-ben Washington Irving kiadja New York története című művét, amelyben a holland családok Szent Miklós napjának előestéjén egy harisnyát akasztanak „a kéménybe”, és reggelre megtöltve találják. A későbbi átdolgozott kiadásokban a szent már nem csak ledobja az ajándékokat kedvencei kéményén: évente egy éjszaka, írja Irving, „lebukfencezik a kéményeken” a pátriárkák leszármazottainál.

1. 1809Washington Irving leírja a Szent Miklós előestéjén a kéménybe akasztott harisnyát.
2. 1810A New-York Historical Society Szent Miklós-napi vacsorájára John Pintard Alexander Andersonnal elkészítteti a szent képét, a kéményre akasztott harisnyákban édességekkel.
3. 1821A William B. Gilley által kiadott The Children’s Friend című füzetben a szán „a kémények fölött” repül; egy metszet a tetőn ülve ábrázolja.
4. 1823A Troy Sentinel aláírás nélkül közli az „A Visit from St. Nicholas” című verset, amelyben a látogató a kéményen ereszkedik le, és ugyanazon az úton tér vissza.

Az 1823-as vers jelenetté formálja az elképzelést. A harisnyák „gondosan a kéményre akasztva” lógnak, a látogató „egy ugrással” érkezik le, prémes ruhája „csupa hamu és korom”. Csendben megtölti a harisnyákat, majd ujját az orra mellé teszi, biccent, és felszáll a kéménycsövön. A szöveg, amelyet 1837-ben Clement Clarke Moore-nak tulajdonítottak, és amely 1844-es kötetében is megjelent, részletesen a „Karácsony előtti éjszaka” története című cikkben olvasható.

Egy részlet hihetővé teszi a jelenetet: Moore-nál a látogató egy „vidám öreg manó”, „miniatűr szánnal” és „nyolc apró rénszarvassal”. Egy kis termetű alak gond nélkül átfér egy kéménycsövön. Amikor az illusztrátorok, élükön Thomas Nasttal 1863-tól, emberi méretet adnak neki, a kémény egyszeriben szűkebb lesz. Justin Fox publicista ebben látja annak a kevéssé valószerű képnek az eredetét, amelyen egy termetes férfi beszorul a kéménybe.

Hogyan jut be a Télapó egy kémény nélküli házba?

A kérdés majdnem olyan régi, mint maga a vers. A New England Today magazin szerint az öntöttvas kályhák az 1830-as és 1840-es években terjednek el az Egyesült Államokban: takarékosabbak a nyitott tűzhelynél, és csak egy keskeny csőre van szükségük, a gyerekek pedig azon tűnődnek, vajon a Télapó át tud-e mászni egy kályhacsövön.

1893-ban a Harper’s Weekly egyik vezércikke aggódik emiatt: a zárt kályha megjelenésekor a szent számára „a kéménytől eltérő bejutási módot” kellett volna kitalálni. Tíz évvel később Ralph Bates Silloway még mindig a kályhában lesi az övét. Ma a probléma szélesebb körű. Justin Fox, a Bloomberg publicistája 2020-ban megjegyezte, hogy az Egyesült Államokban 2019-ben épült új családi házaknak csak 39%-ában volt kémény, ami a legalacsonyabb arány, mióta a Népszámlálási Hivatal 1973-ban elkezdte követni.

A családok válaszai

• A varázskulcs: a Télapó egy különleges kulccsal nyitja ki a bejárati ajtót. A Romper oldal 2019-ben karácsonyi hagyományként írta le, amelyet egy levélben vagy adventi naptárban lehet megismertetni a gyerekekkel.
• Az ablak: Justin Fox családja minden szenteste résnyire nyitva hagyott egyet.
• A kályha vagy a rácsai: 2023-ban egy hatéves vermonti kislány azt magyarázta a New England Todaynek, hogy a Télapó, mivel varázslatos, a kályha apró lyukain át jut be.
• Az ajtó és a pótkulcs: egy maine-i kisfiú, akinek a kéményét befalazták, azt állította ugyanennek a magazinnak, hogy a Télapó a tartalékkulcsot használja.
• Egyszerűen a varázslat: a legtöbb szülő ezt a magyarázatot választja, feltéve, hogy a gyerekek alszanak.

December 24-én este a Télapó-nyomkövető tetőről tetőre mutatja körútját, akár van kémény, akár nincs. Egy másik gyakran felmerülő logisztikai kérdésről pedig itt olvashat: hogyan viszi el a Télapó az összes ajándékot egyetlen éjszaka alatt.