Hogyan ünneplik a karácsonyt Németországban? Advent, vásárok, Nikolaus és Christkind

Ki találta ki az adventi koszorút és az adventi naptárat?

Németországban a decembert vasárnapokban mérik. Advent első vasárnapján meggyújtják az Adventskranz, az adventi koszorú első gyertyáját, aztán minden vasárnap eggyel többet, egészen karácsonyig. A tárgynak dátuma és szerzője is van: Johann Hinrich Wichern, a hamburg-horni Rauhes Haus alapítója és igazgatója 1839-ben gyújtotta meg az elsőt, az imaterem mennyezete alatt.

Wichern koszorúja egészen más volt, mint a maiak. Fából készült, nagyjából szekérkerék méretű volt, és minden napra jutott rajta egy gyertya advent első vasárnapja és karácsony előestéje között. A gyerekek így napról napra láthatták közeledni a karácsonyt. A fenyőágak és a fehér szalagok csak 1860-tól kerültek rá. A négygyertyás változat kompromisszum, hogy a koszorú beférjen a nappalikba.

Az adventi naptárnak is családi története van. Gerhard Lang (1881-1974) édesanyja, Selma, egy lelkész felesége, 24 apró hohenlohei habcsókot, *Wiebelét* erősített fel egy kartonra a fiának: minden napra egyet lehetett megenni. Lang később müncheni kiadó lett, és több próbálkozás után 1908-ban kiadott egy nyomtatott naptárat *Im Lande des Christkindes*, azaz „A kis Jézus országában” címmel. A mai 24 ablakos naptárak az ő örökösei. A miénket az adventi naptár oldalon találja.

Mi történik december 6-án Németországban?

December 5-én este a német gyerekek az ajtó elé teszik a cipőjüket vagy csizmájukat. Éjszaka Nikolaus megtölti őket dióval, mandarinnal, csokoládéval és mézeskaláccsal. 6-án reggel gyakran egy kis kalácstészta-figura is akad benne, amelyet egyes vidékeken Stutenkerlnek hívnak. Ez az évszak első ajándéka, hetekkel karácsony előtt.

Sok családhoz Nikolaus személyesen is ellátogat, püspöknek öltözve: egy önkéntes vagy erre az alkalomra felkért színész. Kedvesen megfeddi a gyerekeket, néha egy Goldenes Buchból, „aranykönyvből” olvasva, amelybe az év jó és rossz cselekedeteit jegyezték fel, aztán egy kis ajándékot hagy.

Az ország északi és középső részén, általában a protestáns vidékeken, Knecht Ruprecht kíséri, egy sötét szolga, aki az engedetlen gyerekeket fenyegeti, és néha még helyettesíti is őt. Brémában a jelmezes gyerekek *Sunnerklauslaufen*t tartanak: boltról boltra járnak, egy kis alnémet verset mondanak, és édességet kérnek. Knecht Ruprecht rokonait, Krampusztól Père Fouettard-ig, az ajándékhozók a világban mutatja be, magát a püspököt pedig a ki volt Szent Miklós.

Melyik Németország legrégebbi karácsonyi vására?

A címet általában a drezdai Striezelmarkt kapja. Először 1434-ben említik, II. Frigyes szász választófejedelem idején, egynapos vásárként az Altmarkton, a karácsony előtti hétfőn. Neve a *Strüzel* vagy *Stroczel* szóból ered, annak a süteménynek a régi nevéből, amelyet ma Stollennek hívnak.

A vásáron ma mintegy 240 stand áll. Látható itt egy 14 méter magas érchegységi karácsonyi piramis, vagyis egy olyan emeletes fakörhinta, amelyet a gyertyák melege forgat, és vannak Pflaumentoffelek is, aszalt szilvából készült kis figurák, amelyek kéményseprőket ábrázolnak. A nevük ennek ellenére „szilvaördögöt” jelent.

A másik nagy név a nürnbergi Christkindlesmarkt, amely 1628 óta adatolt. Minden évben akkor nyílik meg, amikor a város kétévente megválasztott Christkindje elszavalja prológusát a Frauenkirche karzatáról. A nürnbergi és a drezdai vásár egyaránt mintegy kétmillió látogatót vonz évente. A Christkind megválasztásáról az ajándékhozók a világban című cikkben mesélünk.

A vásárok városról városra hasonlítanak egymásra: faházak, forralt bor, Lebkuchen, üveg- és fadíszek. A Rajna túlpartján Strasbourg 1570 óta őrzi ugyanezt a hagyományt, ahogy a Karácsony Franciaországban című cikkünk meséli.

Mit esznek karácsonykor Németországban: Stollen és Lebkuchen?

A drezdai Stollen, amelyet régen Striezelnek hívtak, már 1474-ben feltűnik egy hivatalos iratban. A vaj sokáig gondot okozott benne. 1490-ben VIII. Ince pápa levelet intézett a szász választófejedelem utódjához, amely *Butterbrief*, „vajlevél” néven vált híressé: engedélyezte a vajat a fejedelemnek és háza népének, a többieknek pedig azzal a feltétellel, hogy évi hozzájárulást fizetnek a freibergi székesegyháznak.

Erős Ágost király adta meg a Stollen dicsőséges pillanatát. 1730-ban egy óriási Stollent rendelt a drezdai pékcéhtől mintegy 24 000 vendég számára. A város minden évben újrajátssza a jelenetet a Stollenfesttel: egy három-négy tonnás sütemény vonul a vásárig, ahol egy 1,60 méteres késsel szelik fel, amely az elveszett 1730-as kés mása. Az igazi Dresdner Stollen Erős Ágost képmását ábrázoló pecsétet visel, és csak a város 110 pékségében készül.

A Lebkuchen az évszak másik pillére. Mézeskalácsosokat Ulmban már 1296-ban, Nürnbergben 1395-ben említenek, és Nürnbergben csak a céh tagjai süthették. 1996 óta a Nürnberger Lebkuchen védett elnevezés: a város határain belül kell készülnie. A legfinomabb minőség, az Elisenlebkuchen 10%-nál kevesebb búzalisztet és legalább 25% olajos magvat tartalmaz, egy vékony ostyalapon, az *Oblatén*.

Ki hozza az ajándékot Németországban: a Weihnachtsmann vagy a Christkind?

Vidéktől függ. Az ország északi, középső és keleti részén a Weihnachtsmann, a „karácsonyi ember”, egy fehér szakállú Télapó, akit a XIX. században a *Morgen kommt der Weihnachtsmann* című dal tett népszerűvé. Dél-Németországban, Ausztriában és Svájcban a Christkind, a kis Jézus, egy fehér ruhás, göndör hajú angyali alak. A két név eredetét a Télapó nevei a világban részletezi.

A nagy pillanat a Heiligabend, december 24. estéje. A fát gyakran aznap délután állítják fel és díszítik fel, és januárig a helyén marad: a természetes fenyőket a hónap második hete után teszik ki elszállításra. A gyerekek a szobán kívül várnak, amíg meg nem szólal egy csengő: azt jelzi, hogy az ajándékhozó épp most ment el. Ekkor pillantják meg a kivilágított fát és a csomagokat. Ezt a pillanatot Bescherungnak hívják.

A 24-i vacsora gyakran egyszerű. A felmérésekben a németek első helyen a virslit említik krumplisalátával, a ponty, a fondü és a raclette előtt. A lakoma másnap jön, sült libával vagy kacsával. December 25. és 26. munkaszüneti nap, az utóbbit *Zweiter Weihnachtstag*nak hívják, 24-e viszont nem az.

Honnan ered az O Tannenbaum és az üveg karácsonyfagömb?

Az *O Tannenbaum* eredetileg nem karácsonyi dal volt. Népdal, amelyben a mindig zöld fenyő a hűséget jelképezi. Egyik dallamát már 1605-ben idézi egy zenei egyveleg, a *Nun fanget an*. 1820-ban August Zarnack kiadott egy változatot, amelyben egy szerelmes a kedvese hűtlenségére panaszkodik. 1824-ben Ernst Anschütz lipcsei tanító és orgonista egy iskolai daloskönyvben közölte az általunk ismert változatot. A szöveg még ekkor sem beszél kifejezetten karácsonyfáról: a szokás kötötte az ünnephez.

Az üveggömbök Türingiából származnak. A Német Történeti Múzeum szerint fújt üveg karácsonyfadíszeket nagyjából 1850-től készítenek Lauschában és a környező falvakban. Az első gömböket belülről olvasztott ólommal ezüstözték, hogy visszaverjék a gyertyák fényét. Az 1860-as és 1870-es években az ezüst-nitrát fokozatosan felváltotta az ólmot.

Egy dísznek viszont semmi köze Németországhoz: a karácsonyi uborkának. Az Egyesült Államokban azt mesélik, hogy a német családok egy üveguborkát rejtenek el a fán, és az a gyerek, aki megtalálja, eggyel több ajándékot kap. A *New York Times* által ismertetett YouGov-felmérés szerint a megkérdezett 2057 német 91%-a soha nem hallott erről a „hagyományról”.