Hogyan kezdődött a karácsony? A 336-os római naptártól az elzászi fenyőig

Mikor ünnepelték először a karácsonyt?

Az első keresztények nem ünnepelték Jézus születését. Az ő nagy ünnepük a húsvét volt. Az evangéliumok nem adnak meg születési dátumot, és közel három évszázadon át úgy tűnik, senki sem ünnepelte Krisztus születésnapját egy rögzített napon.

Az első datált tanúság a 354-es Chronographusban található, egy illusztrált gyűjteményben, amelynek ajánlását a kalligráfus, Furius Dionysius Filocalus írta alá. Egyik része a vértanúk emléknapjait sorolja fel. A legelső sor Krisztus születését december 25-re teszi. A liturgiatörténészek általában egyetértenek abban, hogy ez a rész 336-ból, Rómából való.

Ugyanez a gyűjtemény egy pogány polgári naptárt is tartalmaz. December 25-nél ez áll benne: „N·INVICTI·CM·XXX”, vagyis a Legyőzhetetlen születése, játékokkal és harminc kocsiversennyel. Ez a Legyőzhetetlen Nap ünnepének legrégebbi irodalmi említése. A két ünnep tehát egymás mellett szerepel ugyanabban a kéziratban.

Miért december 25-re esik a karácsony?

December 25. előtt más dátumok is keringtek. 200 körül Alexandriai Kelemen arról számol be, hogy egyesek az egyiptomi pakhón hónap 25-ére, vagyis május 20-ra teszik a születést, mások farmuthi 24-ére vagy 25-ére, azaz április 20-ára vagy 21-ére. December 25-öt nem említi. Andrew McGowan történész a Biblical Archaeology Society egyik cikkében idézi fel ezt a bizonytalanságot.

Egy régi magyarázat a számításon alapul. Nagyjából ugyanebben az időben Tertullianus azt írja, hogy niszán 14., a keresztre feszítés hagyományos napja, a római napévben március 25-ének felelt meg. Egy hiedelem szerint pedig Jézust az év ugyanazon napján fogantatták, amelyen meghalt. Március 25. Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepe lett; kilenc hónappal később december 25-höz érkezünk.

Keleten eleinte január 6. volt az elfogadott dátum. A 4. században a kettő párhuzamosan él: Nyugaton december 25., Keleten január 6. Január 6. később vízkereszt lett, amely a napkeleti bölcsek betlehemi érkezésére emlékezik. Az örmény egyház ma is január 6-án ünnepli a karácsonyt.

Egyik magyarázatot sem bizonyítja olyan szöveg, amely azt mondaná: „azért választottuk december 25-ét, mert”. A történészek jeleket mérlegelnek. Ezért él ma is egymás mellett két elmélet: a számításé és a pogány ünnepektől való átvételé.

Pogány ünnep a karácsony? Saturnalia és a Legyőzhetetlen Nap

A római naptárban a Saturnalia december 17-én kezdődött. Az ünnep idővel hétnaposra nyúlt, december 23-ig. A Sigillaria napján, december 19-én ajándékot cseréltek: gyertyákat, kis viasz- vagy terrakottafigurákat, tréfás ajándékokat. A rabszolgákat is meghívták a lakomára, mindenki a pileust, a felszabadított rabszolgák nemezsapkáját viselte, és „Io Saturnalia” kiáltással köszöntötték egymást.

A második ünnep még közelebb áll. 274-ben Aurelianus császár kultuszt alapít a Legyőzhetetlen Nap, a Sol Invictus tiszteletére, akinek születését december 25-én ünneplik. Ahogy láttuk, a 354-es Chronographus is rögzíti. Csábító az a gondolat, hogy a keresztények azért tették erre a napra a karácsonyt, hogy felváltsák vele.

Andrew McGowan rámutat ennek gyengeségeire: az első évszázadok egyetlen keresztény szerzője sem beszél ilyen átvételről, és a december 25-i dátum azelőtt jelenik meg, hogy az egyház nyíltan átvett volna pogány szokásokat. A Saturnalia esetében a legtöbb szakértő inkább hatásról, mint eredetről beszél. A december 19-i ajándékok hasonlítanak a mieinkre, a Saturnalia idején választott „ünnepkirály” pedig a középkori karácsonyok fejetlenség-urára emlékeztet.

Milyen volt a karácsony a középkorban?

A középkorban a karácsony politikai dátummá válik. Nagy Károlyt 800 karácsonyán koronázzák császárrá. Hódító Vilmos 1066 karácsonyán koronáztatja magát Anglia királyává. Ezt a napot választani azt jelentette, hogy az uralkodást a születés ünnepének jegyébe helyezik.

Az ünnep megnyúlik. A 12. század táján a mulatságok a december 25-től január 5-ig tartó tizenkét napra oszlanak el. A túlzások is hozzátartoznak: szerencsejáték, részegség, szerepcserék, néha egy „fejetlenség ura”, akinek a káosz levezetése a dolga. Az ünnepnek ezt a részét támadják majd később a puritánok.

A betlehem is ebben a korban születik. 1223 karácsonyán Assisi Szent Ferenc élő szereplőkkel jeleníti meg Jézus születését egy barlangban Greccio közelében, Közép-Itáliában. Szent Bonaventura 1260 körül meséli el a Szent Ferenc életében. A szamár és az ökör, amelyek egyik evangéliumban sem szerepelnek, sokkal régebbi hagyományból származnak: Alexandriai Órigenész az első keresztény szerző, aki az istállóba helyezi őket.

Provence-ban a betlehemet később kézzel festett santonok népesítik be. Az évszak francia hagyományait, a betlehemtől a tizenhárom desszertig, karácsonyi hagyományok oldalunk mutatja be.

Igaz, hogy betiltották a karácsonyt?

Igen, legalább kétszer, és keresztények tették. A puritánok gyanakodva néztek egy olyan ünnepre, amely a tizenkét nap túlzásaihoz kötődött. 1647-ben a puritán hatalom betiltja a karácsonyt Angliában. Az ünnep mellett zavargások törnek ki, és a tilalom teljes ideje alatt félig titokban tovább tartanak istentiszteleteket.

Az Atlanti-óceán túloldalán a Massachusetts-öböl kolónia is így tesz. 1659. május 11-én a gyűlése törvényt szavaz meg, amely öt shilling bírsággal sújt mindenkit, aki „egy olyan napot, mint a karácsony” megtart, akár munkaszünettel, akár lakomával, akár bármilyen más módon. A törvényt 1681-ben London nyomására eltörlik. Increase Mather lelkész még 1687-ben is „profán és babonás” szokásnak nevezi a karácsonyt.

1. 1647A puritán parlament betiltja a karácsonyt Angliában.
2. 1659Massachusetts öt shilling bírságot szab ki arra, aki karácsonyt ünnepel.
3. 1681Massachusetts eltörli a törvényt.
4. 1856Massachusetts törvényes ünnepnappá teszi a karácsonyt.
5. 1870Június 28-án a karácsony szövetségi ünnepnap lesz az Egyesült Államokban.

Az eltörlés nem változtat azonnal a szokásokon. Bostonban sokan továbbra is munkába és iskolába járnak december 25-én. 1856-ig kell várni, hogy Massachusetts ünnepnappá tegye a karácsonyt, és 1870. június 28-ig, hogy az egész Egyesült Államokban az legyen. Közben New Yorkban egy 1823-as vers már a 24-i éjszakára tette a Télapó érkezését, ahogy A Télapó igaz története című cikkünkben elmeséljük.

Honnan ered a karácsonyfa?

A karácsonyfának több őse is van. A középkorban a templomok előtt december 24-én, Ádám és Éva napján előadott „misztériumjátékokban” egy paradicsomfát használtak, amelyet almákkal, a tiltott gyümölccsel és fehér ostyákkal díszítettek. Livóniában a Feketefejűek testvérülete 1441-ben, 1442-ben, 1510-ben és 1514-ben fákat állít Reval, a mai Tallinn és Riga házaiban, majd a városháza terén körültáncolja őket.

Elzászból származnak a mai értelemben vett karácsonyfa legrégebbi nyomai. Párizs városa szerint a fenyő mint „karácsonyfa” első írásos nyoma egy sélestati számadáskönyvben található, 1521-ből. A bejegyzés az erdőőrökre vonatkozik, akiknek az ünnep előtt a községi erdő fenyőire kellett vigyázniuk. Turckheimben egy magánház 1576-os datálású, faragott zárókövén látható a karácsonyfa legrégebbi datált ábrázolása.

1605-ben egy strasbourgi forrás leírja a fenyőket, amelyeket a lakosok karácsonyra felállítanak otthonukban. Színes papírból kivágott rózsákat, almákat, lapos ostyákat, aranyozott cukorkákat és cukorfigurákat aggatnak rájuk. Sokáig az alma marad a fő dísz. Párizs városa szerint egy 1858-as vogézekbeli aszály késztetett egy moselle-i, goetzenbrucki üvegfúvót arra, hogy piros üveggömböket készítsen helyettük.

A francia udvar később ismeri meg a fát. Leszczyńska Mária, XV. Lajos felesége 1738-ban állíttat egyet Versailles-ban. Az orléans-i hercegné, a német származású mecklenburg-schwerini Ilona a hagyomány szerint 1837-ben vezette be Lajos Fülöp udvarában.

Hogyan lett a karácsony az a családi ünnep, amelyet ismerünk?

A gyerekekre, az otthonra és az ajándékokra összpontosító karácsony a 19. században ölt formát, főleg Angliában és az Egyesült Államokban. Sarolta királyné, III. György német születésű felesége már 1800-ban fát állít egy gyerekünnepségre. Ám Viktória királynő és Albert herceg párosa teszi divattá.

1848-ban a The Illustrated London News részletesen leírja a windsori kastély fenyőit, és közöl egy metszetet a fa körül összegyűlt királyi családról. 1850 karácsonyán az amerikai Godey’s Lady’s Book magazin átveszi ugyanezt a metszetet, de kitörli a királynő diadémját és Albert bajuszát: a királyi családból egy hétköznapi amerikai család lesz, amely a fenyője köré gyűlik.

Közben, 1843. december 19-én Charles Dickens kiadja a Karácsonyi éneket. Az első kiadás, 6000 példány, karácsony előtt elfogy; azonnal követi egy második, 2000 példányos. Dickens, aki maga állta a nyomtatás költségeit, szinte semmi hasznot nem húz belőle. A könyv hozzájárul ahhoz, hogy újraéledjen a karácsony „szelleme” és a vele járó mulatság.

Már csak az éjszakai látogató hiányzott. Éppen akkor született meg New Yorkban, az 1821-es füzet és Thomas Nast metszetei között. Hogy megismerd a leveleit, a rénszarvasait és mai körútját, írhatsz a Télapónak, vagy 24-én este követheted az útját a Télapó-nyomkövetőn.