A Télapó igaz története: a myrai püspöktől a piros ruhás öregemberig

Ki volt valójában Szent Miklós?

A hagyomány szerint Miklós 270 körül született Patarában, egy kis-ázsiai faluban, a mai Törökország déli partján. Nagyon fiatalon Myra püspöke lett. A St. Nicholas Center, amely évek óta gyűjti a szentre vonatkozó forrásokat, arról számol be, hogy részt vett a 325-ös niceai zsinaton, és 343-ban, egy december 6-án halt meg Myrában. Pontos születési dátum nem maradt fenn.

Hírnevét a nagylelkűségéről szóló történeteknek köszönheti. A leghíresebb egy elszegényedett emberről szól, aki nem tud hozományt adni három lányának. Háromszor is arany hullik a házba, és a hagyomány szerint a tűz mellé kitett harisnyákba vagy cipőkbe esik. Ebből a történetből ered a szokás, hogy harisnyát akasztunk ki, vagy a cipőnket a kandalló elé tesszük.

Miklós a gyerekek, majd a tengerészek védőszentje lett. 1087 tavaszán bari tengerészek Myrából dél-itáliai kikötőjükbe vitték csontjait, ahol ma is nyugszanak. Egy ujjperc ezután Lotaringiába, Saint-Nicolas-de-Portba került, és a szent az egész vidék védőszentjévé vált.

December 6. innen ered: halála napja, amelyből ünnepe lett. Európában évszázadokon át ezen a reggelen találtak a gyerekek édességet a cipőjükben. A december 24-i éjszakára való áttérés jóval későbbi, és az Atlanti-óceán túlsó partján dőlt el.

Hogyan lett Szent Miklósból Santa Claus New Yorkban?

Az amerikai név New Yorkban, az 1664-ben az angoloknak átengedett egykori Új-Amszterdamban született. A Wordorigins etimológiai oldal szerint a Santa Claus a holland Sint Klaas változata, amelyet a város nyelvjárásában „Sante”-nak ejtettek, a Klaas pedig a Miklós kicsinyítő alakja. A legrégebbi ismert nyomtatott említés 1773. december 20-ról való: a New York Gazette and Weekly Mercury arról ír, hogy megünnepelték „St. Nicholast, más néven St. A Claust”.

A 19. század elején néhány New York-i előkelőség a város jelképévé tette Szent Miklóst. John Pintard 1804-ben megalapította a New-York Historical Societyt, és őt választotta védőszentjének. Washington Irving, a társaság tagja, 1809. december 6-án kiadta History of New York című művét, amelyben Miklós cseréppipás holland polgár lesz, nagyon messze a mitrás püspöktől.

1. 1773A „St. A Claus” első nyomtatott említése egy New York-i újságban.
2. 1804John Pintard megalapítja a New-York Historical Societyt, és Szent Miklóst választja védőszentjének.
3. 1809Washington Irving kiadja History of New York című művét, benne egy pipázó Miklóssal.
4. 1810Pintard megrendeli Alexander Anderson metszőtől a szent első amerikai képét, a kandallón lógó harisnyákkal.
5. 1821A The Children’s Friend füzet karácsony előestéjén, rénszarvas húzta szánon északról érkező „Sante Claust” mutat.

Az 1821-es füzet egy lényeges dolgot megváltoztat: a látogatás már nem december 6-án, hanem a karácsonyt megelőző éjszakán történik. Ekkor húzza először rénszarvas a szánt. Az alaknak immár neve, dátuma és közlekedési eszköze van.

A St. Nicholas Center ugyanebből az évből William B. Gilley New York-i kiadó egy Sancte Claus című kiadványát is számon tartja. Az írásmód még ingadozik a „Sante” és a „Sancte” között, de a gondolat már megvan: egy hidegből érkező látogató, akit a gyerekek várnak, és aki megjutalmazza a jókat. Már csak egy pontos portré hiányzik.

Ki adta a Télapónak a szánját és nyolc rénszarvasát?

1823. december 23-án a Troy Sentinel, egy Orville L. Holley által vezetett New York állambeli újság, aláírás nélkül közöl egy verset: „Account of a Visit from St. Nicholas”. 1837-ben a New York-i professzort, Clement Clarke Moore-t nevezik meg szerzőjeként, ő pedig 1844-ben magáénak vallja, és felveszi verseskötetébe. Egyes kutatók Henry Livingston Jr.-nak tulajdonítják, de semmi sem bizonyítja, hogy Livingston maga igényt tartott volna rá.

A vers szinte mindent rögzít: a karácsony éjszakáját, a kéményen át való leereszkedést, a kis szánt, a nyolc néven szólított rénszarvast. Az 1823-as változatban az utolsó kettő neve Dunder és Blixem, a holland „mennydörgés” és „villám” szóból. Később Donder és Blitzen lesz belőlük.

Az elbeszélő által leírt látogató kicsi, „tetőtől talpig” szőrmébe öltözött, hamu és korom borítja, a fogai közt pipa, és kerek pocakja rázkódik, amikor nevet. A vers semmit sem mond ruhája színéről. Azzal a mondattal zárul, amelyet gyerekek milliói ma is elszavalnak: „Happy Christmas to all, and to all a good-night”. Továbbiakat a karácsonyi dalok oldalunkon talál.

A siker azonnali. Már 1824-ben, egy évvel troy-i megjelenése után, négy almanach veszi át a szöveget. Később többször is illusztrálják, 1848-ban T. C. Boyd, majd 1862-ben F. O. C. Darley. Minden új kiadás hozzátesz egy képi részletet, amelyet a vers nyitva hagyott.

Hogyan rajzolta meg Thomas Nast a modern Télapót?

Thomas Nast 1846-ban, hatéves kora körül érkezik New Yorkba. 1862-ben, az amerikai polgárháború kellős közepén kerül a Harper’s Weekly-hez. 1863. január 3-án a magazin címlapja bemutatja első Télapóját: „Santa Claus in Camp”. Az öregember szánon érkezik egy északi táborba, és ajándékokat oszt a katonáknak. Csillagos kabátot és csíkos nadrágot visel, a zászló színeiben.

Ugyanebben a számban van egy második, bensőségesebb metszet is: egy szenteste, amelyen egy asszony és gyermeke otthon vár, szemben a csatatéren maradt férjjel és apával. 1865 végén, a háború után, magyalággal a sapkáján tér vissza, és „Merry Christmas to all”-t kíván.

A Massachusetts Historical Society 33 Nast által a Harper’s Weekly számára 1863 és 1886 között készített karácsonyi képet tart számon. 1866-ban a Télapót a műhelyében mutatja, ahogy a játékokat készíti. A Delaware-i Művészeti Múzeum, amely Nast-gyűjteményt őriz, megjegyzi, hogy metszetei az első ismert utalások az Északi-sarkon lakó Télapóra. Abraham Lincoln állítólag „legjobb toborzóőrmesterünknek” nevezte.

1881. január 1-jén jelenik meg a „Merry Old Santa Claus”: egy kerek, szakállas Télapó, szájában pipa, karjában játékok. Ebből a képből indul ki minden későbbi illusztrátor. Egy részlet fontos: a Harper’s Weekly fekete-fehérben jelent meg. Nast a sziluettet rögzítette, nem a ruha színét; ezzel a kérdéssel a Miért piros ruhát visel a Télapó? című cikkünkben foglalkozunk.

És Franciaországban honnan jön a Père Noël?

Franciaországban Szent Miklós sosem tűnt el. Főleg keleten és északon, Elzászban, Lotaringiában és Nord-Pas-de-Calais-ban jár, december 6. körül. Egy kis szamár viszi az édességes kosarakat. Mögötte lépked a Père Fouettard, a három gyerek legendájának egykori mészárosa, akiket a szent feltámasztott. Saint-Nicolas-de-Portban évente zarándokok ezrei követik a körmenetet, Nancyban pedig a legendát a városháza homlokzatára vetítik.

A magazinokból és kirakatokból ismert Père Noël főleg a második világháború után terjed el. Érkezése nem egyöntetű siker. 1951. december 23-án a dijoni Saint-Bénigne-székesegyház előtti téren 250 gyerek szeme láttára elégetnek egy nagyjából háromméteres Père Noël-bábut. A papság egy része azt veti a szemére, hogy „pogánnyá teszi” a karácsonyt. Már másnap Kir kanonok, a város polgármestere, egy Père Noëlt jelentet meg a városháza tetején.

Claude Lévi-Strauss antropológus esszét ír az ügyből „Le Père Noël supplicié” (A megkínzott Télapó) címmel, amely 1952-ben jelenik meg a Les Temps modernes folyóiratban. Az alak gyors terjedését a háború utáni amerikai befolyással hozza összefüggésbe.

Tíz évvel később, 1962-ben Jacques Marette postaügyi miniszter szolgálatot hoz létre a gyerekek leveleinek megválaszolására. A legelső hivatalos választ nővére, Françoise Dolto pszichoanalitikus írja. A leveleket ma a Gironde megyei Libourne-ban dolgozzák fel, és továbbra is lehet levelet írni a Télapónak.

Igaz történet-e a Télapó?

Az ember, akitől a történet ered, létezett. Myrai Miklós a 4. században élt, 325-ben részt vett a niceai zsinaton, ereklyéi pedig 1087 óta Bariban vannak. A többi az évszázadok során rakódott rá: a név New Yorkban 1773-ban, a karácsony éjszakája és a rénszarvas 1821-ben, a nyolc rénszarvas és a kémény 1823-ban, az Északi-sark és a műhely Nasttal az 1860-as években.

Ki teremtette a Télapót?

Senki egymagában. Pintard kiválasztotta a szentet, Irving otthonossá tette, az 1823-as vers szerzője rénszarvasokat adott neki, Nast megrajzolta az arcát. A 20. század reklámszakemberei, a Coca-Colát is beleértve, ezután egy már rögzült képet vettek át. Ezt az utolsó pontot A Coca-Cola találta ki a Télapót? című cikkünkben részletezzük.

Jézus ihlette a Télapót?

Nem. A karácsony Jézus születését ünnepli, a Télapó viszont egy másik alaktól származik: Szent Miklóstól, egy püspöktől. Látogatása egyszerűen átcsúszott december 6-ról 24-re, ahogy az 1821-es füzet is mutatja. Ha este követni szeretné az útját, látogasson el a Télapó-nyomkövetőre, a történet saját változatáért pedig a Télapó története oldalra.