A Coca-Cola találta ki a Télapót? Amit a datált dokumentumok elárulnak

Honnan ered az a hiedelem, hogy a Coca-Cola találta ki a Télapót?

Az okoskodás egyetlen sorban elfér: a Télapó piros-fehér, a Coca-Cola is, tehát az egyik lemásolta a másikat. Phil Mooney, a Coca-Cola levéltárosa az Atlanta Journal-Constitution hasábjain válaszolt a kérdésre. A piros valóban a cég színe, és egy piros ruhás Télapóval futó kampány kézenfekvő választás volt. A ruhát azonban nem a vállalat alkotta meg.

Az 1931-es cél kereskedelmi volt, és nagyon is kézzelfogható. Az 1930-as években a tél holtszezonnak számított az üdítőitalok piacán. A Coca-Cola okot keresett arra, hogy decemberben is hideg italt adjon el. A Télapó, akit már minden amerikai gyerek ismert, ideális nagykövet volt.

A Snopes tényellenőrző oldal hamisnak minősíti azt az állítást, hogy „a modern Télapót a Coca-Cola alkotta meg”. Alapítója, David Mikkelson emlékeztet rá, hogy a figura hibrid: Washington Irving, Clement Clarke Moore, John Pintard és Thomas Nast formálta jóval az első reklám előtt. Szerepüket a Télapó igaz történetében meséljük el.

A márka egyébként maga is árnyalja a saját legendáját. Történeti oldalán azt írja, hogy 1931 előtt a Télapót mindenféleképpen ábrázolták, a magas, sovány férfitól a kissé ijesztő manóig. Ez a 19. századra igaz. Az 1920-as évekre már sokkal kevésbé, ahogy az alábbi dokumentumok mutatják.

Hogyan nézett ki a Télapó 1931 előtt?

Az 1823-ban megjelent „A Visit from St. Nicholas” című vers egy kicsi, szőrmébe öltözött, pufók és nevetős alakot ír le, de ruhája színéről sosem szól. A piros az illusztrátorokkal érkezik. A St. Nicholas Center Robert Walter Weir egy 1836 vagy 1838 körüli illusztrációját idézi, amelyen Szent Miklós már pirosban látható.

1. 1863Thomas Nast közli első Télapóját a Harper’s Weeklyben. A magazint fekete-fehérben nyomják.
2. 1868Egy édességreklám piros ruhás Télapót mutat, a skót The Ferret tényellenőrző oldal szerint.
3. 1870-es évekLouis Prang nyomdász üdvözlőlapjai népszerűvé teszik a piros ruhát.
4. 1881Nast közli a „Merry Old Santa Claus” című rajzot: kerek, szakállas Télapó, szájában pipa.
5. 1902A Puck december 3-i címlapja: fehér szegélyű piros ruhás Télapó, Frank A. Nankivell aláírásával.
6. 1927A New York Times „szabványosított”, piros ruhás Télapót ír le.

Nast 1881-es Télapójában semmi reklámfigurás nincs. Az American Battlefield Trust leírása szerint az alakon még érződik a háború nyoma: katonazsák a hátán, díszkard és övcsat az Egyesült Államok kezdőbetűivel. Megvan már a szakáll, a pocak, a pipa és a játékok. Csak a szín hiányzik, amelyet a Harper’s Weekly nem tudott kinyomtatni.

A Puck címlapja megér egy közelebbi pillantást. A New York-i szatirikus lap 1902. december 3-i, 1344. száma egy fagyöngyág alatt ülő Télapót mutat, akit két fiatal nő csókol meg. Aranygombos, fehér szőrmével szegélyezett piros ruhát és piros egyujjas kesztyűt visel, puttonyából dob, baba és trombita kandikál ki. A képet a Kongresszusi Könyvtár őrzi. A Coca-Cola csak huszonkilenc évvel később tűnik fel ebben a szerepben.

A Snopes 1906-os, 1908-as és 1925-ös illusztrációkat is közöl ugyanezzel a Télapóval: dús szakáll, piros ruha, fehér szegélyű sapka, széles fekete öv. A szín eredetének részleteiről a Miért visel pirosat a Télapó? című cikkünk szól.

Már a Coca-Cola előtt „szabványos” volt a Télapó?

Igen, és egy újság ezt fekete-fehéren le is írta. A Snopes a New York Times 1927. november 17-i cikkét idézi, amely négy évvel Haddon Sundblom első reklámja előtt jelent meg, „A Standardized Santa Claus Appears to New York Children” címmel.

A Snopes összefoglalója szerint az újságíró megállapítja, hogy a New York-i Télapók magassága, súlya és termete szinte egységessé vált, akárcsak a piros ruha, a csuklya és a fehér pofaszakáll.

A cikk a kötelező kellékek közé sorolja a játékokkal teli puttonyt, a piros arcot és orrot, a bozontos szemöldököt és a gömbölyű pocakot is. Vagyis 1927-ben New Yorkban mindaz, amit ma a Coca-Cola képéhez kötünk, már az egyenruha része volt.

Egy részlet megmosolyogtatja a levéltárosokat: a Coca-Cola az egyik oldalán 1822-re, egy másikon 1823-ra datálja Moore versét. Mindkettő védhető. A szöveg a szerző környezetében már keringett, mielőtt aláírás nélkül megjelent a Troy Sentinel 1823. december 23-i számában. Ezt a szöveget, és nem egy reklámszakember ötletét olvasta újra Sundblom 1931-ben, amikor megalkotta a figuráját.

Maga a Coca-Cola is hirdetett már karácsonykor az 1920-as években, az ünnepi bevásárlásnak szentelt oldalakon, többek között a The Saturday Evening Postban. 1930 decemberében ugyanez a magazin Fred Mizen illusztrációját közli: egy áruházi Télapó kólát iszik a világ legnagyobb szódakútjánál, a Saint Louis-i Famous Barr áruházban.

Használta más márka a Télapót a Coca-Cola előtt?

Igen. A White Rock, egy amerikai ásványvíz- és üdítőmárka, jóval 1931 előtti Télapós reklámokra hivatkozik. A cég a honlapján két fekete-fehér hirdetést említ 1915-ből és 1916-ból, majd három színeset 1923-ból, 1924-ből és 1925-ből. Szerinte az utóbbiak Télapója szinte azonos a Coca-Cola 1930-as és 1931-es Télapójával.

Ezeket a dátumokat óvatosan kell kezelni: olyan márkától származnak, amelynek minden érdeke, hogy elsőnek tüntesse fel magát, és a gyűjtők sem mindig értenek egyet abban, melyik évben melyik terméket reklámozták. Ám megerősítik azt, amit a Puck és a New York Times is mutat. A Télapó már italokat, cukorkát és magazinokat árult, mielőtt a Coca-Cola felhasználta volna.

Mit tett valójában Haddon Sundblom a Coca-Coláért?

Haddon Sundblom 1899. június 22-én született a michigani Muskegonban; apja a svéd nyelvű finnországi Åland-szigetekről, anyja Svédországból származott. 1931-ben Archie Lee, a D’Arcy ügynökség munkatársa „egészséges” Télapót akart a márka reklámjaihoz. A Coca-Cola ekkor festménysorozatot rendelt Sundblomtól. Az első Télapó még abban az évben megjelent a The Saturday Evening Postban.

Sundblom az 1823-as versből merített. Először egy barátjáról, Lou Prentissről, egy nyugdíjas kereskedelmi ügynökről festett. Prentiss halála után tükörből önmagát festette, majd fényképek alapján dolgozott. Télapója meleg és mosolygós, emberi vonásokkal, rózsás arccal és fehér szakállal. Játékokat szállít, leveleket olvas, megpihen egy üveggel a kezében. Nast Télapója fekete-fehér metszet volt; Sundblomé színes festmény, amelyet minden évben leközöltek a nagy magazinok, és ez az ismétlés véste be az emlékezetbe.

A sorozat 1931-től 1964-ig tartott, ekkor készült az utolsó változat. Ezen az 1964-es képen a kutya egy környékbeli virágárus szürke uszkárja, amelyet Sundblom feketére festett, hogy jobban kiemelkedjen. 1942-ben megalkotta Sprite Boyt is, egy manót, aki az 1940-es és 1950-es évek reklámjaiban kíséri a Télapót. A Coca-Cola szerint vásznait kiállították a Louvre-ban, a torontói Royal Ontario Museumban és a chicagói Museum of Science and Industryben.

Sundblom nem csak Télapót festett. 1957-ben modernizálta a Quaker Oats emberének arcát, amely 1969-ig maradt a dobozokon. Utolsó megrendelése 1972-ben a Playboy karácsonyi számának címlapja volt. 1976. március 10-én hunyt el Chicagóban. Lexikoncikke megjegyzi, hogy gyakran tévesen neki tulajdonítják a modern Télapó-kép megalkotását.

Miért ilyen szívós ez a mítosz?

Mert Sundblom képét mindenhol látták, és sokáig. A Snopes emlékeztet rá: a televízió, a színes film és a színes újságok előtt a magazinoldalak, óriásplakátok és a Coca-Cola bolti standjai jelentették sok amerikai számára az első találkozást ezzel a Télapóval. Phil Mooney hozzáteszi, hogy ezek a festmények évtizedekig ott maradtak az otthonokban. Egy gyereknek, aki ezekkel a képekkel nőtt fel, semmi oka nem volt egy 1881-es Harper’s Weekly-metszetet keresgélni.

Franciaországban a mítosz valós emlékre támaszkodik. A magazinok Télapója a háború után terjedt el, az amerikai termékekkel együtt. 1951 decemberében Dijonban a papság egy része elégette a képmását a székesegyház előtt, Claude Lévi-Strauss antropológus pedig 1952-ben kiadta „Le Père Noël supplicié” (A megkínzott Télapó) című írását, amelyben ezt a terjedést az amerikai befolyással hozta összefüggésbe. Csábító volt arra következtetni, hogy egy amerikai márka talált ki mindent.

Íme, mi létezett már Sundblom első festménye előtt, a legrégebbi általunk fellelt nyom dátumával:

• a Santa Claus név, New Yorkban nyomtatásban 1773-ban;
• a szenteste érkező látogatás és a rénszarvas húzta szán, 1821-ben;
• a nyolc rénszarvas és a kéményen át ereszkedés, 1823-ban;
• a kerek alak, a szakáll és a pipa, Thomas Nast rajzain 1881-ben;
• a fehér szegélyű piros ruha, a Puck címlapján 1902-ben.

Az utolsó szó Phil Mooney-é, aki így foglalta össze a helyzetet: néha olyasmiért kapunk elismerést, amit nem mi csináltunk, máskor meg nem kapjuk meg azért, amit valóban mi tettünk. A Coca-Cola nem találta ki a Télapót. Hozzájárult viszont ahhoz, hogy portréja több mint harminc évre megmerevedjen.