Miért visel piros ruhát a Télapó? Egy öltözet története, amely színt váltott

Szent Miklós is pirosba öltözött már?

A Télapó távoli előképe Miklós, a lükiai Myra IV. századi püspöke, akinek életét a Télapó története oldalon meséljük el. Az ikonfestők több mint ezer éven át állandó típus szerint ábrázolták: kopaszodó, kerek szakállú öregemberként, püspöki díszruhában.

Egy Krétán, a XVI. század elején festett ikon, amelyet a Massachusetts állambeli Clintonban működő Icon Museum and Study Center őriz, rózsaszín miseruhában mutatja, fehér, nagy fekete keresztekkel díszített omophorionnal, vagyis azzal a vállszalaggal, amelyet a keleti püspökök viselnek. A nevét jelölő görög felirat piros, akárcsak a keret. A piros ott van, de inkább körülveszi a szentet, mint öltözteti.

Az indianapolisi Children's Museum emlékeztet arra, hogy a hagyomány piros-fehér köntöst tulajdonít a szentnek, ugyanakkor megjegyzi, hogy egyes történészek szerint más színeket viselt. A legóvatosabb változat egy mondatban elfér: a liturgikus öltözet koronként és egyházanként változott, és a püspöki piros csak egyike azoknak a nyomoknak, amelyek a modern öltözethez vezetnek.

Lotaringiában, ahol Szent Miklós a lotaringiaiak védőszentje, a nancyi felvonulás minden december elején „legszebb díszruhájában ragyogva”, „ezüstös szakállal” mutatja, ahogy a francia turizmus hivatalos oldala megjegyzi. Ott mindig püspökként vonul, sosem Télapóként.

Miért volt zöld az angol Father Christmas?

Angliában jóval az amerikai Santa Claus előtt létezett egy másik alak: Father Christmas, aki inkább az ünnep megszemélyesítője volt, mint ajándékhozó. Stephen Winick, a Kongresszusi Könyvtár folkloristája három évszázadon át követte nyomon a ruhatárát. 1616-ban Ben Jonson egyik darabjában „Old Christmas” buggyos nadrágot, hosszú harisnyát, testhez simuló zekét és magas tetejű, brossal díszített kalapot visel.

A viktoriánus korban egyetlen szín sem válik uralkodóvá. Father Christmas zöldben, aranyban, barnában, lilában vagy kékben jelenik meg, közülük talán a zöld a leggyakoribb, gyakran magyalból vagy tiszafából font koszorúval díszített csuklyával. A York Museums Trust őriz egy 1870 és 1895 közé datált üdvözlőlapot, amelyen zöld nemezkabátot visel, egy fém karácsonyfadíszt (1870-1910), amelyen a köntöse sárga, valamint egy 1890-es évekbeli lapot, amelyen csupa fehérben, vállán egy fahasábbal halad a hóviharban.

1. 1616Ben Jonson divatjamúlt ruhába öltözteti „Old Christmast”: zeke, buggyos nadrág, brossos kalap.
2. 1658Josiah King egyik röpirata prémszegélyes köntösben és sapkában ábrázolja.
3. 1836Robert Seymour púposnak rajzolja, hosszú szakállal, hosszú köntösben, magyalkoszorúval.
4. 1864Susan Warner Carl Krinken című regényében hosszú, fehér pettyes barna köntöst visel.
5. 1870-1895Egy Yorkban őrzött üdvözlőlap zöld nemezkabátban mutatja.
6. 1920Tolkien a gyermekeinek írt Father Christmas-levelekben fehér prémmel szegélyezett piros kabátban rajzolja le.

A fordulatot az amerikai Santa Claus hozza el. A Kongresszusi Könyvtár szerint a szán és a rénszarvasok mitológiája az 1860-as években éri el Nagy-Britanniát, a két alak az 1870-es években kezd összemosódni, és Father Christmas ekkor veszi át az Amerikából érkezett, fehér prémszegélyes piros öltözetet.

Hogyan volt öltözve a Télapó az 1823-as versben?

1823. december 23-án a Sentinel, a New York állambeli Troy újsága, szerző megnevezése nélkül közli az „A Visit from St. Nicholas” című verset, amelyet Clement Clarke Moore 1844-ben felvesz Poems című kötetébe. A szöveg egy szót sem szól a színről. Prémről beszél, és koromról.

A vers szereplője egy „right jolly old elf”, egy vidám öreg manó, elég kicsi ahhoz, hogy elférjen egy miniatűr szánon. Ruháját bepiszkolta a kémény hamuja: semmi köze egy díszöltözethez. Derek McCormack író a Selvedge textilmagazinban megjegyzi, hogy a vers sosem pontosítja, milyen prémről van szó.

Az első illusztrátorok rögtönöznek. Egy McCormack által leírt 1837-es festmény kicsi és meglehetősen nyugtalanító Santát mutat, prémköpenyben, barna nadrágban és sötétkék csíkos kabátban. A Mental Floss emlékeztet Pelznickel hatására is: ez a német nyelvterület ajándékhozója, akinek már a neve is a prémet (Pelz) idézi, és aki prémmel volt borítva. Az 1830-as évek Amerikája tehát inkább egy erdei embert képzel el, mint egy piros bársonyba öltözött urat.

Thomas Nast tette pirossá a Télapót?

Thomas Nast rajzoló 1863. január 3-án, a polgárháború közepén közli első Santa Claus-rajzát a Harper's Weekly-ben. Csillagos kabátot és csíkos nadrágot ad rá, az Unió színeiben, és egy északi tábor katonáinak osztogattat vele ajándékokat. Az American Battlefield Trust szerint 1863 és 1886 között 33 karácsonyi képet készít a magazinnak.

Ezek a képek fekete-fehérben kerülnek ki a nyomdából. A háború után Nast testhez simuló barna, fekete vagy zöld prémkezeslábasba öltözteti alakját, bojtos sapkával és magyalágakkal. 1866-ban először költözteti egy jégpalotába az Északi-sarkon, erről a Télapó otthonáról szóló cikkünkben írunk. Leghíresebb portréja, a „Merry Old Santa Claus” egész oldalon jelenik meg 1881. január 1-jén.

A szín kérdésében a források eltérnek. A Coca-Cola Company azt írja, hogy Nast harminc éven át rajzolta a Télapót, és közben a kabátja bézsből pirosra váltott. Az American Battlefield Trust ezzel szemben úgy véli, hogy Nastnak semmi köze a piros öltözethez, és annak elterjedését Louis Prang bostoni nyomdász 1870-es évekbeli képeslapjainak tulajdonítja. A Mental Floss jelzi, hogy egy 1890-es gyűjtemény, a Thomas Nast's Christmas Drawings for the Human Race, tartalmaz egy pirosba öltözött, szakállas férfit, kezében pipával és játékokkal.

Mikor vált a piros végleg általánossá?

A látható fordulat a XX. század elejére tehető. A Puck, az első sikeres amerikai humormagazin, 1901-es borítóján egy Santát mutat, aki játékokat nyújt olyan gyerekeknek, akiket jobban érdekel Montaigne és Tolsztoj, majd 1902-ben egy Santát, aki két viktoriánus hölgy ablakán mászik át. Mindkétszer fehér szegélyű piros ruhát és sapkát visel.

A York Museums Trust szerint az 1920-as években a Télapót már főként a pirossal azonosítják. Tolkien már 1920-ban, a gyermekeinek írt első levelében így festi le. Karal Ann Marling történész, akit a Selvedge idéz, ebben a piros öltözetben egyfajta „gazdagon díszített üzletemberöltönyt” lát, egy játékgyárat vezető főnökét.

Ezután jön a reklám. Haddon Sundblom illusztrátor Santája 1931-ben mutatkozik be a Coca-Cola hirdetéseiben a Saturday Evening Postban. Sundblom egy barátját, Lou Prentiss nyugalmazott eladót választja modellül, és 1964-ig festi a figurát a márka számára. A Coca-Cola Company maga is elismeri, hogy a Télapó már Sundblom előtt piros kabátot viselt. Ennek a makacs legendának a részleteit a Coca-Cola találta ki a Télapót? című cikkben meséljük el.

Sundblom hozzájárulása az ismétlés. 1931 és 1964 között ugyanaz a pirospozsgás, kerek férfi piros-fehér kabátban tér vissza minden télen a márka hirdetéseiben. A Selvedge megjegyzi, hogy ez a nemzetközi kampány egységes mintát rögzített, míg addig az áruházak azokkal a jelmezekkel öltöztették Télapóikat, amelyek éppen raktáron voltak.

Miből készül a Télapó ruhája?

Az anyag ugyanannyit változott, mint a szín. Kezdetben prém volt: az 1823-as versé, Pelznickelé, a Nast által rajzolt kezeslábasoké, a Mental Floss pedig még szarvasbőrre emlékeztető öltözeteket is említ. A modern öltözet őse egy téli kabát, nem ünneplő ruha.

Kanadában a XIX. század végén azok a férfiak, akik skarlátpiros jelmez nélkül játszották a Télapót, rögtönöztek, meséli Derek McCormack: tógák, piros nemez vagy derékban megkötött muszlin, a lábszárra tekert fekete viaszosvászonból szabott csizma, és néha egy egyszerű piros fürdőköpeny. 1894-ben egy feketeláb indián kisfiú azt írta a Calgary Heraldnak, hogy a Télapónak „olyan ruhája van, mint egy öregasszonynak”.

• A kabát: a Puck 1901-es és 1902-es borítói óta fehér szegélyű, a Kongresszusi Könyvtár által feljegyzett 1930-as évekbeli angol mummer-rajzokon fekete övvel.
• A sapka: Tolkiennél 1920-ban csuklya, későbbi rajzain sapka.
• A csizma: Nasttól örökölt, aki néha lakkozott zarándokcipőt is ad alakjára.
• Az ár: a Mental Floss szerint az amerikai hivatásos Télapóknak több jelmezük is van, darabonként 500 és 5000 dollár közötti áron.

Hogyan lett a Télapónak fehér szakálla?

A szakáll régebbi, mint a piros. Az ikonokon Szent Miklós már kerek szakállú öregember, mint a fent említett XVI. századi krétai ikonon. Angliában Robert Seymour 1836-ban hosszú szakállú Father Christmast rajzol, Susan Warner regénye pedig 1864-ben fehér hajat és szakállt ad neki.

Az 1823-as vers egyszer s mindenkorra rögzíti a színt: az álla szakálla „fehér, mint a hó”. Nastnál dús szakáll lesz belőle, Sundblomnál ápolt szakáll egy ráncos arcon. Egyes amerikai ügynökségek ma is „naturally bearded gentlemen”, vagyis saját szakállt viselő urakat keresnek a szerepre a bevásárlóközpontokba.

Azok a gyerekek, akik ellenőrizni szeretnék, mindig feltehetik a kérdést közvetlenül egy levélben a Télapónak, vagy beszélgetve vele. A falu hivatalos válasza néhány szóban elfér: a szakáll valódi, és karácsony előtt sosem vágják le.