Honnan tudja a Télapó, hogy jó voltál-e? A lista, a nyilvántartás és a nagy piros könyv

Honnan tudja a Télapó, hogy jó voltál-e?

A történetek több, egymást kiegészítő választ adnak. Az első egy nyilvántartás: a Télapó egy nagy könyvbe jegyzi fel a gyerekek viselkedését, ahogy Thomas Nast már 1866-ban megmutatja. A második egy nagyon finom fül. 1927-ben a finn rádió műsorvezetője, Markus Rautio bejelenti, hogy a Télapó a lappföldi Korvatunturin, a „fülhegyen” lakik, amelynek alakja lehetővé teszi, hogy meghallja a Föld minden gyerekének kívánságát.

A harmadik válasz a segítők. Azokban az országokban, ahol Szent Miklós jár, a nagy piros könyvet egész évben vezetik, és a szent fellapozza, mielőtt megtöltené a cipőket. Közelebbi példa: 2005 óta egy polcra ültetett manó a hagyomány szerint minden éjjel visszarepül az Északi-sarkra beszámolni. Ez a csínytevő manó elve, amelyet szülőknek szóló útmutatónk részletez.

Marad a legközvetlenebb forrás: maguk a gyerekek. L. Frank Baum 1902-ben megjelent meséjében, a „The Life and Adventures of Santa Claus” című könyvben egy Kilter nevű segítő, „a hallgatag és a gyors”, gyűjti össze a gyerekek leveleit. Minden levél elmesél valamit írója évéből, és a Télapó mindet elolvassa.

Egyik szöveg sem állítja, hogy a Télapó egyenként számolja a csínyeket. Mindegyik egy összbenyomásról, egy egész évről beszél. Ezért nem lesz egy rossz napból rossz év, ahogy az akta végén látni fogjuk.

Mióta vezet a Télapó magaviseleti nyilvántartást?

A legrégebbi kép, amelyet ismerünk, 1866. december 29-ről való. Aznap a Harper’s Weekly kétoldalas metszetet közöl Thomas Nasttól „Santa Claus and His Works” címmel. A Colgate Egyetem Picker Art Galleryje őriz belőle egy példányt, amelyet Thomas Nast III, a rajzoló egyik leszármazottja adományozott. Amikor Nast 1890-ben kötetbe gyűjti karácsonyi rajzait, a képaláírásokat is közli.

• „On the look out for good children”: a Télapó a jó gyerekeket lesi.
• „Account book, record of behaviour”: a számadáskönyv, a magaviselet nyilvántartása.
• „Work-shop”: a műhely, ahol a játékok készülnek.
• „Santa Claus stable”: az állatai istállója.

Ugyanebben a kötetben van egy másik ízes rajz is, a „Santa Claus’s Rebuke”, vagyis a Télapó feddése. Egy kisfiú azt ígéri rajta: „I’ll never do it again”, többé soha nem csinálom, mellette pedig egy, a Télapónak címzett üzenet: „Tommy has been such a naughty boy”, Tommy nagyon rossz fiú volt, aláírva: „Papa and Mama”. A jelenet azt mutatja, hogy már a 19. században a szülőket kiváló informátoroknak tartották.

Nast nyilvántartása egy olyan városhoz, New Yorkhoz kötődik, ahol a Télapó figurája lépésről lépésre formálódott. A történet többi része, Myra püspökétől a Harper’s Weeklyig, a Télapó igaz történetében olvasható.

Mit kaptak a rossz gyerekek 1821-ben?

Negyvenöt évvel Nast előtt a jók és a kevésbé jók szétválogatása már megvan. 1821-ben William B. Gilley New York-i nyomdász kiadja a „The Children’s Friend” című kis füzetet, nyolc színes metszettel illusztrálva, „öt és tizenkét év közötti” gyerekeknek. Verse, az „Old Santeclaus with Much Delight” szenteste hozza el a látogatót, már nem december 6-án.

A jó gyerekeknek Santeclaus „jutalmakat” hoz, ahogy az első metszet felirata mondja: szép könyveket, babákat, labdákat, almákat. Ahol rosszul viselkedő gyerekeket talál, ott mást hagy: egy hosszú, fekete nyírfavesszőt, amelynek használatára a szülőket biztatja.

A két évvel későbbi, leghíresebb vers már egyáltalán nem beszél büntetésről. Az 1823-ban megjelent „A Visit from St. Nicholas” látogatója senkit sem ítél meg, megtölti a harisnyákat, és azzal az üdvözlettel távozik: „Happy Christmas to all”, boldog karácsonyt mindenkinek. A nyírfavessző lassanként kikopott a Télapó-történetekből.

Honnan ered a lista, amelyet „kétszer is ellenőriz”?

A „Santa Claus Is Comin’ to Town” című dalból, amelyet 1934-ben írt J. Fred Coots zeneszerző és Haven Gillespie szövegíró, és a Leo Feist kiadó jelentetett meg. Megtudjuk belőle, hogy a Télapó listát készít, kétszer is ellenőrzi, hogy kiderüljön, ki volt jó, és még azt is tudja, mikor alszunk, és mikor vagyunk ébren. Mivel a dalszöveg még szerzői jogi védelem alatt áll, itt nem idézzük, de mindenki eldúdolhatja.

Az első ismert felvétel Harry Reseré és zenekaráé, 1934. október 24-én, Tom Stacks énekével. A siker a következő hónapban érkezik: Eddie Cantor 1934 novemberében elénekli rádióműsorában. A Wikipedia szerint az adást követő huszonnégy órában több mint 30 000 lemez és 500 000 kotta kel el. Más források szerényebb számokat adnak, de mindegyik azonnali sikerről beszél.

Azóta a „kétszer is ellenőrzött” lista lett a Télapó nyilvántartásának legismertebb képe. 1970. december 13-án az ABC csatorna levetíti a Rankin/Bass azonos című animációs tévéfilmjét. Benne egy postás meséli el a Télapó ifjúságát, akit egy játékkészítő manócsalád, a Kringle-ék neveltek fel, és találkozását Jessica tanítónővel, akivel a Van felesége a Télapónak? című cikkünkben is találkozunk.

Mi áll Szent Miklós nagy könyvében?

Hollandiában és Belgiumban Sinterklaas soha nem indul útnak nagy piros könyve nélkül. A hagyomány szerint ebbe jegyzi fel az év során, hogy minden gyerek jó volt-e, vagy sem. November közepén, a november 11. utáni első szombaton gőzhajóval érkezik, az ajándékokat pedig december 5-én este, a *pakjesavond*, a „csomagok estéje” alkalmával osztják ki.

A régi dalok fenyegetőbbek voltak. Arról szóltak, hogy az engedetlen gyerekeket zsákba tehetik és elvihetik Spanyolországba, a szent társa pedig vesszőt, *roe*-t hordott, hogy elfenekelje őket. A modern változatok mindkét fenyegetést elhagyták. Megmaradt a könyv és a kandalló mellé tett cipők, amelyeket a szent cukorkával vagy egy kis ajándékkal tölt meg.

Szent Miklós régóta tölti be ezt a jóindulatú bíró szerepét, és december 6-i ünnepe egész Európában őrzi ennek nyomát. Hogy ki volt Myra püspöke, és miért vigyáz a gyerekekre, azt a Ki volt Szent Miklós? című cikkünk meséli el.

Ki bünteti meg a rossz gyerekeket?

Franciaországban ez a szerep a Père Fouettard-é, a „virgácsos atyáé”. Feketébe öltözve, egy nagy köteg ágat cipelve kíséri Szent Miklóst december 5-ről 6-ra virradó éjjel, írja a Routard. A francia turizmus hivatalos oldala hozzáteszi, hogy az ország nagy részén elkíséri a szentet, Elzászban Hans Trappnak, Lotaringiában Ruppelznek hívják, Boulogne-sur-Merben viszont nincs jelen, ott a szent egyedül vonul.

Lotaringiában Szent Miklós 1477 óta a régió védőszentje. December 6-án reggel a gyerekek viselkedésük szerint nyalánkságot vagy szenet találnak, szokásos ajándékai pedig egy narancs és egy az ő képmását mintázó mézeskalács. Nancyban a nagy felvonuláson egy kocsin vonul a szent, a Père Fouettard, a mészáros és a legenda három gyermeke.

Az osztrák és bajor Alpokban a kísérőt Krampusznak hívják. Szarvas és szőrös, nyírfavesszővel a kezében, december 5-én este, a Krampusnachton jár az utcákon. Olaszországban a Befana január 5-én éjjel jár, és a rosszul viselkedő gyerekeknek szenet hagy, többnyire feketére színezett kandiscukrot. Mindezeket a látogatókat a világ ajándékhozóiról szóló cikkünk mutatja be.

Mi történik, ha a rossz gyerekek listájára kerülsz?

A régi történetek szénről és nyírfavesszőről szólnak. A mai történetek sokkal szelídebbek, és az északi-sarki nyilvántartás is. Egy listát egy egész évre vezetnek, nem egyetlen rossz napra. Az a gyerek, aki kedden összevész a bátyjával, szerdán pedig segít neki rendet rakni, már az út felét behozta.

• Jóvátenni: egy őszinte „bocsánat” számít, főleg ha magától jön.
• Segíteni: megteríteni, megvigasztalni egy barátot, megosztani egy játékot.
• Elmondani: a levél a Télapónak a legjobb hely arra, hogy beszámolj az igyekezetedről.
• Ellenőrizni: a jó gyerek detektor képet ad az irányról, a jó gyerekek listája pedig megmutatja, kit jegyeztek már fel.

Az 1823-as vers látogatója egyébként jó példát mutat: válogatás nélkül megtölt minden harisnyát, és azt kívánja: „Happy Christmas to all”. A többi képességéről, a rénszarvasok repülésétől a kéményig, amelyen egy fejbólintással jut vissza, a Télapó különleges képességei című cikkben olvashatsz.